Koncertezik, színházi előadásai vannak, imádja, ha elfoglalt, Csepregi Évát ugyanis ez a pörgés élteti. Fitten pedig a kiskutyája, Charlie, akivel már egész Szentendrét bebarangolták.

– Nem jutott tovább a Neoton dala a Csináljuk a fesztivált! műsorában. Mit szól ehhez?

– Szerintem a Santa Maria nem a legjobb választás volt erre a versenyre. Még akkor sem, ha ez volt az első Neoton-dal, amely hatalmas nemzetközi sikereket ért el Spanyolországtól Ázsiáig, nem is beszélve az itthoni fogadtatásáról. Ez nem egy habkönnyű sláger, hiszen mi '79-ben azt énekeltük, hogy „de az se baj, hogy ha felfedezzük Amerikát”. De a zsűritagokra megorroltam amikor hét pontot adtak rá, az szíven ütött.

– Ön melyik dalt választotta volna?

– A Holnap hajnalig kézenfekvő lett volna, de az egyszer már megnyerte ezt a versenyt. A Nyár van vagy a Kétszázhúsz felett is nagyon ismert, de elfértek volna a versenyben a duettek is, a Búcsú vagy az I love you. Igaz, nehéz, mert annyira ránk lettek szabva ezek a dalok, hogy más előadóval kicsit olyanok, mintha egy nem rá igazított ruhát adnának rá. Kevés énekes van, aki boldogul Neoton-dalokkal.

– Ha Önnek kellene az ország dalát kiválasztani, melyiket választaná?

– Egyet nem tudok. Inkább előadókat mondanék: az én döntőmben lenne dal az Illéstől, Kovács Katitól, Koncz Zsuzsától és a mostaniak közül Wolf Katitól.

– Nemrég beszélgettünk arról, hogy fiatalon őket nézve döntötte el, énekesnő lesz, most Kovács Katival közös koncertje van. Önt már kérte meg fiatal, hogy dolgozzanak így együtt?

– Sajnos, nem, pedig tudnék adni egy-két olyan tanácsot, amely segítene fiatal előadóknak. Figyelem őket, és azt látom, hogy nehéz helyzetben vannak, mert nehezebb megalkotni a pályafutás ívét. Nekünk évente megjelent egy-egy lemezünk, könnyebben le lehetett mérni a sikert. Emellett volt menedzserünk, aki elmondta, mi volt jó és mi nem, irányt mutatott, hogy merre menjünk. Volt egy kontroll, ami segített.

– Volt arra példa, hogy valaha ellenállt ennek a véleménynek?

– Nem, én beálltam a sorba (nevet). A fiúknak mégis mindig az volt a félelme, hogy én ott akarom hagyni a zenekart.

– A szólólemezek miatt hihették ezt?

– Is, de amiatt is, hogy Japánban a reklámokban engem kicsit jobban kiemeltek. Volt egy kis félelem bennük, és ezen az sem segített, hogy 1982-ben szólóban hívtak meg a Yamaha Fesztiválra . Pedig én sosem találtam volna ilyen jó dalszerzőket, ilyen csapatot máshol. A mai napig igazol minket a sok siker, és ha tehetném, most is mindenkit magam köré gyűjtenék a régi zenekarból, ha lehetne velük dolgozni. De ugye a lányokkal nem lehet.

– Miért?

A lányok már eltávolodtak az együttestől. Túl sok volt a feszültség, és már nincsenek velünk, másfelé vette a dolgukat az élet. Pásztor Laci pedig nem akar, így maradtunk hárman az eredeti csapatból. Még Péterrel (Erdős Péter, a Neoton menedzsere – a szerk.)

– Egy koncert erejéig sem gondolják meg magukat?

– Nem, bár sokszor eszembe jut, hogy mennyire jó lenne összehozni mindenkit, akit persze még lehet. Pásztor Lacinak volt az álma egy olyan koncert, amelyen azok a fiatalok is fellépnek, akik beleszületettek a Neotonba, de sajnos mindenkinek más erről az elképzelése, ezért nem tud létrejönni.

További részletek a Blikk oldalán